Mamaya nyavalyái

2011. május 4., szerda

Kobold, a nagyfiú

elment.

Visszagondolva, szeptembertől kezdett el "szórakozni" az étellel: amit evett reggel, kihányta délre, gazdi örömére, vagy hozzá sem nyúlt. Cserélgettem a tápokat, morogva takarítottam a hányáskákat, Koboldcicám meg lassan, ámde észrevehetően elkezdett fogyni. Elvittem állatorvoshoz, hát igen, soványabb, próbáljam etetni ezzel és ezzel. Volt, hogy egy hétig nem hányta vissza, volt, hogy gyakrabban. Gondoltam, vénségére ezzel szórakoztat. Télen megint visszamentünk a dokihoz, aki most már vért vetetett, ami kiderítette a nagy semmit. Kicsit magasabb a májizéje, arra kaptunk gyógyszert, és közben csak fogyott és fogyott. Tavaszra gyakorlatilag csont és szőr volt, lelkesebb állatvédő már rám hívta volna az atyaúristent is. Én meg tovább cserélgettem a tápokat, ezzel variáltam, azzal variáltam, amire rávetette magát reggel, este már otthagyta. Aztán egyre kevesebb lett a hányás, ugyanis úgy ahogy van utasított vissza szinte minden kaját. És egyre gyengébb is lett, párszor leesett a galérialépcsőről, úgyhogy egy idő után már inkább nem ment fel. Beleakadt a karma a másik lábába. És múlt héten már a kanapéra sem tudott felugrani. Utoljára pulykapárizsival kínáltam. Rávetette magát, csócsálta, majd kiesett a szájából, anélkül, hogy észrevette volna. A tenyeremből kapkodta ki ismét a darabokat, másodjára már lenyelte. Aztán elimbolygott a kanapé felé, nézett rá, én feltettem, a csontjainál, ahol korábban a feneke volt, éreztem valami kidudorodást. Felemeltem a farkát, hogy megnézzem, mi az, de nagyon nem láttam semmit, mert Kobold ráült és sértődötten bámult rám, ne nézegessem a fenekét. Annyit láttam, hogy csatakos körülötte a szőr, tehát már nem is tisztogatta magát. Korábban olyan merényleteket is csináltam már vele, hogy a lábára nyomtam valami hiper-szuper zselét, amitől minden macska feltámad, pár hónapja még sértődötten elrohant, a lába helyett az oldalát sikerült eltalálnom, mostanra észre sem vette, csak percekkel később kezdte lenyalogatni magáről. Szóval sértődötten rám bámult, majd arrébb ment kicsit, arckifejezésével a tudtomra adta, befejezte az audenciát.

Este, mikor hazamentem munka után, nem nyávogott az ajtóban. Nem volt sehol. Kaja érintetlen, megmaradt az utolsó felvágott darabka is. Kobold nem volt a kanapén sem, ahol hagytam. A konvektor mögött találtam meg, az oldalán feküdt, és aludt. Most már örökké.

Szia cicám. Sértődős képű, macho bumburnyák. Sosem felejtem ezt a 13 évet. Te voltál az utolsó. Nem lesz több.

10:10 | Mamaya |

2010. december 10., péntek

Szubjektív vizsgálódás

A multik és én – két külön kategória, kultúra, két külön minden, ez már biztos. Mivel én dolgozom egynél, most már második hónapja nekem kell alkalmazkodnom, de legalábbis feltérképeznem a helyzetet. Emellett, lévén közszférából érkeztem, arra is kitűnő alkalmam nyílik, hogy a kettőt összevethessem. Amíg meg nem szököm. Vagy megszokom, még nagyon rezeg a léc. Miért is vannak ezek az ellenérzések?

Először is a munkaidő. Nem és nem látom be, miért kellene itt vesztegetnem az időmet este fél 6-ig. Reggel pedig legalább 20 perccel korábban érkezem, a számomra túl késői kezdés miatt. A munka nekem csak egy eszköz, nem életforma; időpocsékolás a nap legszebb részét ezzel tölteni. S ha még lenne mit csinálni. De a munkakörömet el lehetne 4-6 órában, sőt, akár távmunkában is végezni – akár még a telefonügyeletet is, ugyanis finoman szólva sem esik le a kagyló a folyamatos csörgéstől. Így viszont fél 9-től fél 6-ig nagyrészt a fejemből bámulok ki, vagy netezem, esetleg ilyesmiket írok, mint most is. Ebben semmi különbség nincs a közszférához képest, de ott legalább már 4-kor eljöhettem.

Mit csinálnak a kollégáim? Nos, ők valamikor fél 9 és 9 között érnek be, tehát láthatóan nekik túl korai még ez a kezdés is. Döbbenten tapasztaltam viszont, hogy este jóval fél 6 után is bent maradnak, akár fél 7-7-ig vagy még tovább. Nincs ezeknek életük?! Nos, van, de itt élik, az irodában. El-eltűnnek 10-15, talán 20 percekre alkalmanként, és ilyenkor a közös helyiségekben lehet őket megtalálni, társalgó, kávézó stb. Mikor ideérkeztem, csodálkoztam is, hogy minek vannak ezek. Nos, itt a válasz – a cég politikája a jelek szerint az, hogy a munkavállalót minél több szállal kösse magához. Szemben az én – szerintem jogos – húzódásommal, ami nem más, mint a munka minél gyorsabb, hatékonyabb elvégzése, azután ha lehet, ne lássuk egymást másnapig. Mint mondtam, nekem ez nem életforma, csak eszköz a megélhetésre. Vannak ennél számomra jóval érdekesebb aspektusai az életnek, mint munkaidőben bájcsevegni. Nem akarom szó szerint itt tölteni a napom nagy részét, és a cég miatt átformálni az életszemléletemet.

Elsőre talán most ennyi, legközelebb a közös tér vs. szobák előnyeit/hátrányait mondanám el – ahogy én látom.

11:24 | Mamaya |

2010. február 8., hétfő

Előszületésnap mamáéknál

Bár hivatalosan csak pénteken lesz a Nagy Nap, azért Andrásom füle meg lett húzgálva már tegnap is... Némi képállomány:

9:27 | Mamaya |

2010. február 4., csütörtök

Január

Úgy tűnik, havi bejegyzések lesznek...

Mi is történt, mi is történt?

Múlt héten egy összgyereki lebetegedés, Andris szolidabban, torokgyuszival nevezett, Anikónak visszajött a decemberi arcüreggyulladása, némi hörghuruttal fűszerezve. Alattomos cuccok ezek, láz nincs, csak időnkénti, igaz, akkor ugató, köhögés. De ősz óta kezd rutinom lenni a jelek kiszúrásában. Anikóval benéztünk az Aurórába is egy arc- és mellkasröntgenre, valamint a 25-re kapott hasi uh-ra. Kaptak egyféle antibiotikumot, amit sikerült a negyedik gyógyszertárban meg is kapni, és így a múlt hetet édes hármasban töltöttük együtt. Alapból nem volt vészes, de nagyon elszoktam én már ettől, nem nekem való a háztartásbeliskedés.

Múlt hétfő (25-e) azért még izgalmakat: Andrisnak két szülőije is volt délután, az első 40 perccel Anikó aurórás időpontja után kezdődött. Nagyi bevállalta Andrist, anyu a szülőiket, szerencsére sikerült rekordidő alatt megejteni mindkét vizsgálatot, így végül is én mentem a szülőikre. Kérdeztem utána Kati nénit, hogy kell-e fogadó órára mennem, és bár azt vártam, hogy nem, Kati néni mondta, hogy maradjak, mert panaszkodnia kell Andrisra. A probléma lényege, hogy rettenetesen szétszórt és el van varázsolva. A szeptemberi 98%-os matek felmérője után a legutolsó már 67%-os volt. Romlás van nyelvtanban is, de nem ilyen mértékű. Olvasás továbbra is 100%-os :-) Nos, a probléma épp az olvasásban van... Ezt gondoltam volna utoljára. :) A fiatalember, ha akadt 2 perc szabadideje (vagy ha kiesik valami játékból), már rohan is a padjához olvasni. Ugyanakkor egyszerűen "nincs ott" az órákon, egyáltalán nem tud odafigyelni a dolgokra. Így megejtettünk némi anya-fiú beszélgetést, és a könyvek mostantól itthon maradnak. Megértem a manót, én is gyakorlatilag a könyv világában élek, ha olvasok egyet, és elég nehézkes a való világba visszazökkenni, de muszáj. Délutánonként matekpéldák és kedvenc könyveiből kimásolandó mondatok várnak szegény gyerekre... Utána lehet olvasni. :)

Anikó hasi uh-nak eredménye teljesen rendben van. A probléma ugye az, hogy májusban lesz 6 éves, és még mindig nem ágytiszta, de a múltkor ott aludt az egyik barátnője nagymamájánál, és egyáltalán nem pisilt be éjszaka. Ezen a héten kétszer is száraz maradt (igen, ezt nyáron csinálta utoljára), persze múlt éjjel megint kétszer pisilt... De már látszik a fény az alagút végén.

Hétfőn farsang lesz a suliban, a sok vacilla után demokratikusan úgy döntöttem, hogy a gyerek kalóz lesz. :) Ancsinak beszereztem egy pár (természetesen) rózsaszín szárnyat, ha már egyszer tavasztündér válik belőle. :)

A felnőttek fogyókúráznak, kezdenek látszani az első eredmények, ehhez minden este főzök, de már lassan pikkelyem fog nőni a sok haltól... :)

Ja, és megjelent a Mass Effect2 :)

15:03 | Mamaya |

2010. január 11., hétfő

Fehér lap

Fehér lap előttem, de már nem üres. Érzem, mocorog valami, valami, ami ki akar jönni, körülnézni, felfedezni a világot. Valami csodát fogok átélni ismét, hamarosan. Megint _akarok_ írni. Megindultam visszafelé önmagamhoz.

9:17 | Mamaya |

2010. január 4., hétfő

Jéé, nekem blogom is van!

Nos, izé... :-)

Eltelt a téli szünet, betegségekkel, nevetésekkel, iskolatáska oldalzsebében felejtett, kifolyt, romlott tej takarítással, ajándékokkal, isteni finom karácsonyi étkekkel, büntisütivel, hihetetlen gyerekszájakkal, különleges csodákkal... Társasjátékoztam (gyermekekkel Fáraó átka és barátokkal WoW - győzött a Horda! :) ), voltunk szilveszterezni, tíz éve először nem otthon! Másnap aztán enyhe másnap, gyümölcsleves almás, disznótoros cucc is almás (fokhagyma), szódabikarbóna rendbehoz, viszont átmos, de bikásan. A karácsonyi és szilveszteri képek Édesnél.

Ma új hét, suli, ovi, mókahely, új lendület. Fogadalom nincs, amúgy is a születésnapomon szoktam mérleget vonni és újratervezni.

Utólag is mindenkinek minden szépet és jót kívánok ez új esztendőre! :-)

10:09 | Mamaya |

2009. december 14., hétfő

Súlyosbítva azt, ami amúgy is az

Igen, végre én is megtaláltam! :)))))

http://napirajz.hu/

13:28 | Mamaya |

2009. december 7., hétfő

Mikulás, nem hazudtolta meg magát

Be vagyunk oltva mindahányan a H1N1 ellen. Mulatságos amúgy, hogy a malacos lobbinak sikerült rávenni mindenkit, hogy ez legyen a hivatalos neve, ne pedig sertésinfluenza, hogy ne vágjanak le sok-sok malackát, ugyanez a szárnyasoknak nem jött össze. Anyósom is beoltatta magát végre (érdekes volt a körzetijének az az álláspontja, hogy a 70-es években is volt egy ehhez hasonló járvány, és aki akkor azon átesett, az most is védett... két apró dolog: ez a vírus most alakult ki, kettő: nagyi nem emlékszik arra, hogy volt-e akkor beteg).

Egyszóval gond nélkül átestünk az oltáson, csak én voltam egyedül olyan mázlista, hogy nem teljesen egészségesen szúrattam meg magam, és az eddig csak bújkáló ellenforradalmár kitört rajtam. Pocsék egy elmúlt 4 napom volt. A hétvégére eső Mikulást is ebből vettem észre leginkább: dec. 6 - akkor valaki tuti beteg a családban. Szerencsére Attiláéknál volt céges miki, így nem maradt üresen a gyerkőcök csizmája, mert én ugyan nem mászkáltam csomagok után, bár kétlem, hogy csokitélapó nélkül maradtak volna... Két csimota lelkesen énekelte a mikulásos dalokat már napok óta (hohó! emelhetné fel most az ujját nyájas olvasóm, hogyhogy nem tünt fel Mamayának akkor a közeledő Mikulás, hát milyen gáz anya az ilyen? Le lehet pakolni az ujjakat, mert gyermekeim a nyár közepén, 40 fokban is képesek Hull a pelyhest dalolni), és mi, szülők sem maradtunk meglepetés nélkül: kaptunk egy közös rajzot, télapóval, hóesésben és szöveggel, amiben kellemes téli ünnepeket kívánnak nekünk a gyerekek.... szip-szip... neeem, ez csak a nátha, hol a zsepkendőm....

8:53 | Mamaya |

2009. december 1., kedd

Névnapi puding

Mert egy kép többet ér a szónál... :)

Anikó, Andris, puding, vigyo

11:32 | Mamaya |

2009. november 21., szombat

Novemberi mostanság

Bretegek vagyunk, voltunk. Nem H1N1, "csak" sima torokgyuszi, hörghurut, meg kismagam talán kezd kimerülni. Hétfőn nem jutottunk be a dokihoz Andrissal (aki már szombat óta lázazott), írd és mond. Kedden már igen, némi tolakodás után. Este Anikó is köhögve jött haza, szerdán újra hívom a dokit időpontért. Fel sem vették. Vagy foglalt volt, vagy pillanatnyilag nem elérhető. Végre tudtam beszélni valakivel rendelési idő után, hogy köv. nap oltás, gyerek köhög, semmi gond anyuka, csak akkor nem oltanak, ha lázas a gyerek. Süti. Csütörtökön Anikóval iskolalátogatás, beszélgetés, bár a kisasszony részéről inkább csak rajzolás, nem mondhatjuk ki, hogy fel van véve, de itt a papír, hogy mivel kell majd jönni beiratkozáskor... :-) Utána vissza az egészségügybe, oltás nem is lesz, helyette van hörghurut. Estefelé nekem is elkezdett szúrni a hátam, majd rövid tűnődés után úgy döntöttem, hogy erre én most nem érek rá. Inkább alszom. Vasárnap időközi polgármester választás a kerületben, valamint láthatóan most kapták meg az évvégi keretüket a közvélemény kutatók, hihetetlen, hány telefonálót hajtok el.

És egy kis politika is a végére: kis híján meg volt az egyezés a ÁSZ-elnök személyéről azzal, hogy lesz egy alelnöke jobbról, egy másik balról. Orbán apátok azonban beintett, hogy neki két jobbról alelnök kell, erre viszont a balról intett be, hogy akkor kinek kell ÁSZ-elnök (mondjuk az országnak? áááh, neeem) egyáltalán? Ti apátok.

23:49 | Mamaya |

2009. november 2., hétfő

Október

úgy néz ki, áttérek a havi bejegyzésekre....

Mi is történt októberben? Újra elkezdtünk úszni járni, Anikó is az egy év kihagyás dacára olyan vízbiztosságot produkált, hogy csak lestem. Sőt, ha így folytatja, hamarosan a mély medencében folytatja... Andrisom első alkalommal félóra múlva már elfáradt, de másodjára már végig bírta. Megy Anikóval a torna továbbra is, szereti, királyságos. Őszi szünetben nagyinál voltak, indulás előtt Andrist Asimov Alapítványával a kezében találtam meg (abban préseltem a leveleket :D), gondoltam, ez tán azért még most ne, úgyhogy hirtelen ötlettel a kezébe nyomtam a Harry Pottert. Őszi szünet alatt kiolvasta, és vele együtt egy Brumis könyvet is... Szombaton már a második részt kellett elvinnem, mikor értük mentünk, most a 6. fejezetnél tart tán. És közben megy a Brumi a Balatonnál is.... Reggel ugyanis nem tudtam felkelteni, mert már ébren volt és olvasott. :D

Múlt hét elején szalmáskodtam, gyerekek ugye nagyinál, Attila pedig Reddingben volt vasárnap délutántól szerda estig, fura volt, be tudtam ülni egy kád forró vízbe egy Maigret-krimivel, még a macska se nyávogott az ajtó előtt... Fura volt...

13:37 | Mamaya |

2009. október 5., hétfő

Szeptember

Oké, most már tényleg nem húzhatom tovább, mert sosem lesz meg, és egy év múlva majd bámulhatok báván, hogy mi a fene is történt 2009. kilencedik hónapjában?

Andris:

Második osztály. Nagy várakozás, örömködés. Új igazgató és tanítónéni, mindkettő igen lelkes munkatárs. én is lelkesen beszereztem a másodikos füzetcsomagot, mivel elfelejtettem, hogy a kerületi önkormányzat ingyenesen adja lurkóinak... :) Volt kalamajka a nyelvtankönyvvel és munkafüzettel, másik az énekkel, habtestemet bedobva szerveztem át a Dalos Játékot délutánról ebédutánra, elkezdtük, majd mától be is fejeztük a tornát, viszont péntektől (haha, melyiktől?) járunk megint úszni (sulival is mennek keddenként), valamint múlt héten már le is tudtunk egy arcüreggyulladást.

Anikó:

Nagycsoport, szintén nagy örömködés. Most már inkább összeszorított fogakkal való kivárás, legalábbis részemről. Nem, nem az óvónőkkel van a gond, inkább a gyermekekkel, akikben valami megfordult odabent, és elkezdtek verekedni, köpködni, rajzokat összetépni. Ancsilányom pedig elkezdett éjszaka megint bepisilni és fejet fájlalni, valamint az ovit unalmasnak találni. Aztán vagy 10 napja kiállt magáért. Vagy inkább kirúgott, és az egyik, nálánál amúgy több mint félfejjel nagyobb kisfiút a hintán ülve, iszonyatos erővel megrúgta, hogy az beesett a hinta alá. Óvónéni már csak ezt látta, úgyhogy mikor én megérkeztem, csak azt láttam, hogy kicsilányom dacos arccal áll a falnál és senkivel nem óhajt szóbaállni. Egész estés matiné volt, mire minden kiderült, hogy miért nem akar bocsánatot kérni, hogy mi történt. Másnap beszéltem az óvónénivel, aki 100%-osan együttműködőnek bizonyult. Az a két kisfiú azóta nem macerálja Anikót (egy másik kislány kezdett köpködni, de nagyjából mindenkinek jut a nyálából). A fejfájás elmúlt, bepisilés hullámzó, de úgy ahogy van, visszaestünk az egy évvel ezelőtti állapotra.

Viszont, elkezdtük a tornával a második évet. Új oktatónéni van, ill. oktatóbácsi, ráadásul kicsilányra felfigyeltek, hogy nagyon jó adottságai vannak a tornához, és érdemes lenne ezzel tovább foglalkozni. Enne körömére átrakták a lányt fél 6-ra (hogy nyalnának sót), Andris maradt a fél 5-ösön, legalábbis máig. Tessék megnyugodni, nem képzelem magam elé Ancsilányt éltornásznak, addig fogjuk csinálni, amíg neki tetszik és kész. Jelen pillanatban nagyon jó hatással van rá a torna, mind fizikailag, mind szellemileg, de kikészíteni nem fogom hagyni.

Velem: semmi, amit leírnék.

8:22 | Mamaya |

2009. szeptember 28., hétfő

Továbbra is írni kék

Igen, vannak történések, igen, nincs kedvem blogolni... Majd, majd...

11:14 | Mamaya |

2009. szeptember 10., csütörtök

Írni kék...

de most meg már annyi minden összejött, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Iskolakezdés, pótlások (hova a francba tüntek el Andris korongjai pl?! töküres volt a matekdoboza), az osztály tankönyvlistájából lefelejtették az énekkönyvet, még szerencs, hogy az Apáczai kiadó közelében lakom, kavarás van a dalos játékkal, a tornával, tipródom az úszás miatt, ott állunk a cipőfűzés megoldhatatlannak tűnő problémája előtt, egy hét múlva mesemondóverseny, ehh...

8:43 | Mamaya |

2009. augusztus 30., vasárnap

Új én

Majd még írok is... majd...

20:41 | Mamaya |

2009. augusztus 10., hétfő

Mosonmagyarovar

Ekezetek nelkul, mert most Attila gepet hasznaljuk. Kicsit kohog a net is, de azert mukodik. A szallo nagyon szep, akar a varos, a heten alaposabban is felderitjuk, akarcsak a kornyeket... :)

20:09 | Mamaya |

2009. augusztus 9., vasárnap

Biciklizésrül

No, tévedtem. Ábrahámhegy alig 3.6km-re van (mármint a vasútállomás), meg is lepődtem erősen. Így továbbmentem, egészen a badacsonyi hajóállomásig, az már megvan 10 km. :) Most jöttem meg, kicsit érzem a lábaim, és inkább féloldalt ülök. :) Másik dolog: a tomaji vasútállomásnál egyszerűen elfogyott az állítólag kiépített bicikliút, lehetett menni tovább a járdán. Lestem, lestem, de nem találtam meg Badacsonyban sem...

11:51 | Mamaya |

2009. augusztus 7., péntek

Újabb rövidek

Megvan a Rashmadi hétköznapok átrakása is.

Ábrahámhegy ma kimaradt, de el nem marad. :) Mióta cajgázok, kábé 2 kiló ment le, izomláz van könyökhajlatomban, és néha nehézkesen állok fel. :D

1:12 | Mamaya |

2009. augusztus 5., szerda

Rövid hírek

Átraktam a Rashmadi kalandot is új blogra, jobboldalt olvasható. :)

Ma pokoli nehéz volt a kerekezés, talán a fülledt, esős idő miatt, de lehet, hogy az sem segített, hogy kábé 2 és fél kilót vittem a hátizsákban. Mama cseresznyés lepénye (a hozott lisztből, cukorból és margarinból) viszont világszám lett. Nem, én nem ettem belőle :) A holnapi cél Ábrahámhegy. 10 km. Oda.

22:02 | Mamaya |

2009. augusztus 4., kedd

Skríbolásokhoz

rájuk néztem, és döbbenten láttam, hogy az időrend teljesen felkeveredett. Egyelőre a Goldengrasst tettem új blogra - egyszerűen fogalmam sincs, hogyan lehetne a régit újra megfelelő időrendbe tenni -, aztán jön a többi is. Amúgy igen, elkezdtem az átírását, majd egyszer talán végleg rendbe is teszem, és nem lesz kalandmodulos..... és ennek folyományaként majd csak eljutok a Hétköznapokig és leszedem Lyniát a fáról... Mindegy, amíg élünk, remélünk, nemde?

23:21 | Mamaya |